8. Fejezet

8. Fejezet

MAXIM

Fordította: Aemitt

Ébredéskor rá gondoltam. Úgy merültem álomba, hogy akkor is ő járt a gondolataimban.

De hát ez a maga módján természetes, nem? Felvettem a srác ruháit, a házában aludtam, teljesen lenyűgözött a nagylelkűsége. Hála volt semmi más. Csak nagyon, de nagyon hálás voltam. Nem tudtam mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy mennyire szexi, és az sem számított, hogy ő heteró.

Kivéve, hogy nem tudtam határt szabni a fantáziámnak, arról, ahogy bámult rám a zuhanyozás után múlt éjjel. Mackónadrágban jöttem vissza a hálószobába, de az érzéstől, ahogy bámulta a testem megfeledkeztem mindenről. Kétszer is le kellett néznem. Abban a pillanatban a vonzalom közöttünk félreérthetetlenek tűnt . De olyan gyorsan rohant ki a szobából, hogy nem lehettem benne teljesen biztos.

Perestan' vydumyvat’, Maxim. Fejezd be a képzelődést Maxim. Ha Derek mégis meleg lenne, ami nem, miért érdekelődne utánad?

Nem akart. Mert mindenkit megszerezhetett. Aki olyan okos, szexi és sikeres, amilyen ő volt. Diplomás és megfontolt. Egyetemi végzetséggel, egy gyönyörű házzal és egy Ferrarival a garázsába, vagy talán kettővel. Ez a férfi akarná és megérdemelné. Nem egy szedett-vedett orosz bevándorlót, aki azt sem tudja hol fog legközelebb enni.

Különben is, volt elég dolgom az összezavarodott Derek nélkül is. Felkaptam a telefonom, hogy megnézzem volt-e üzenetem Jaketől  vagy hívásom és akkor láttam, hogy küldött egy hangüzenetet.

A fülemhez tettem és lehallgattam – Szia haver, Jake vagyok. Próbáltalak hívni, de a telefonod folyamatosan a hangpostára kapcsolt. Valószínűleg már úton vagy. Különben az autóm lerobbant a hegyekben, és itt ragadtam egy vagy két napot, míg megjavítják. Sajnálom, hogy nem tudtalak felvenni a repülőtéren, de fogj egy taxit és egyenesen menj a lakásra. Hollywodban van és elküldöm a címet. Mike barátom ott lakik és már vár rád. Ő az a fickó, akitől munka és pénz felől érdeklődhetsz. Elküldöm az elérhetőségét. Még egyszer sajnálom, hogy nem mentem érted és remélem szerencsésen megérkeztél. Viszlát.

 Megnéztem az üzeneteket és láttam, hogy Jake küldött egy címet és valami Mike Jones nevű pasi elérhetőségét. Küldtem egy üzenet Mikenak, hogy Jake barátja vagyok, aki kibérelte a lakást és még a mai nap folyamán beköltöznék. És azonnali készpénzes munkalehetőség után érdeklődtem. Múlt éjjel beszéltem az anyámmal és azután, hogy kiakadt azon, ami történt velem ( és azt akarta tudni, hogy Derek egy filmsztár-e) megígérte, hogy hétfőn, amikor kinyitnak a bankok, átutalja a megtakarításom. Remélhetőleg Mike talál valami munkát, amivel átvészelhetem az elkövetkező pár napot.

 Letettem a telefonom és kinyitottam az éjjeli szekrény fiókját, reméltem, hogy találok egy tollat. Persze, ott volt és egy jegyzettömb, olvasólámpa és egy doboz gyufa. Derek vezethetne egy hotelt is vagy valami olyasmit, gondoltam. Nagyon jó ebben. De valószínűleg jó az igazi munkájában is. Valószínűleg mindenben jó. 

Egészen az ágy fejtámlájához húzódtam, kinyitottam a jegyzetfüzetemet egy üres oldalon és leírtam mindent róla és a tegnap estéről, valamit azt is, milyen érezés volt vele szemben ülni. Miután egy teljes oldalt megtöltöttem, becsuktam és visszatettem az éjjeliszekrényre.

Felkeltem az ágyból, felvettem a tegnapi nadrágom, tiszta pólót és a zoknit, amit tőle kaptam. Soha sem voltam rajtam más férfi ruhája. Furcsamód bensőséges, persze mely pontosan az volt, amit akartam. Ismét bűntudatot éreztem. Fejezd be, hogy így gondolsz rá.

Megigazítottam az ágyat és az alvós nadrágot az ágy végében hagytam. A fürdőszobában fogat mostam azzal a fogkefével és fogpasztával, amit nekem készített és egy cseppet (picit) benedvesítettem a hajam.

Amint lefelé indultam a lépcsőn, megéreztem a reggeli és készülő kávé illatát. A gyomrom éhesen korgott. A konyhába lépve Dereket a tűzhelynél találtam (pillantottam meg). A válla felett hátranézett, ahogy beléptem a helységbe.

– Reggelt, – mondta. A haja még kissé nedves volt a zuhanyozástól. Farmer és egy feszes fekete póló volt rajta, ami megmutatta izmos vállát és hátát.

– Reggelt.  Megpróbáltam nem bámulni.

– Látom a ruhák pont jók.

– Igen. Vissza fogom adni rövid időn belül (amilyen gyorsan tudom).

– Nem kell sietned. Éhes vagy? Kész reggelit?

– Igen, – vallottam be. – Fenséges az illata. Habár egyszer már megetettél, nem szeretnék mohó lenni.

– Nem vagy. Ez csak tojás. És mondhatom, szeretek az embereknek főzni. –  Elkezdte két tányérba szedni az ételt. – Szolgáld ki magad kávéval. Ott egy csésze.

Hálás voltam, hogy van mit csinálnom, zsebembe csúsztattam a telefonomat és az edényből kávét öntöttem a mellette lévő csészébe. Észrevettem, hogy a csészéje már félig üres. – Önthetek neked is egy kis kávét?

– Persze, köszönöm.

A könyökeink egymáshoz értek, ahogy töltöttem a csészét, azonban ő nem mozdult. Visszatettem az edényt, a kávékat az asztalhoz vittem, és leraktam ugyan arra a helyre, ahol „mi” tegnap este ültünk. – Megterítsem az asztalt?

– Persze. Az alátétek a fiókban. – a csípője melletti fiókra mutatott. – Az evőeszközök tőle jobbra.

– Megvan, – mondtam, kinyitva a fiókot, melyben az alátéték voltak. Minden alkalommal, mikor közelében voltam, a gyomrom megugrott.

Megterítettem az asztalt, Derek egy perc múlva hozta a tányérokat. Majdnem hangosan felnevettem, mikor megláttam. Amit „csak tojásnak” hívott az egy komplett omlett volt zöldségekkel, ropogós baconnal és két szelet friss sárgadinnyével. – Nagyon jól néz ki. Séf lehettél az előző életedben.

Szemeit forgatva leült. – Ez úgy hangzott, mintha Ellen mondaná. Ne mond azt, hogy te is hiszel ebben a dologba.

Elmosolyodtam. – Oké, nem fogom.

Hangosan felnyögött, és a hangra felém fordult.

–  Te nem hiszel abban, amiben ő? – kérdeztem, ahogy enni kezdtünk.

– Nem. Látnom kell azt, amiben hiszek. Felhívtad a barátod?

– Igen. A hegyekben ragadt, mert lerobbant a kocsija, de elnézést kért és elküldte a lakás címét, melyet kibéreltem.

– Merre van?

– Hollywoodban, tökéletes számomra, igaz?

Felkapta a kávéját és válasz helyett beleivott egy kortyot. Miután letette, csak akkor szólalt meg, – reggeli után elviszlek.

– Azt gondoltan Ellen –

– Korában beszéltem vele. Persze, elfeledkezett valamiről, amit  ma meg kell csinálnia, úgyhogy felajánlottam, hogy elviszlek.

– Uh. – bűntudatot éreztem, hogy örülök annak, hogy Ellen ilyen elfoglalt, de tetszett a kilátás, hogy több időt tölthetek Derekkel, még ha ez csak kocsikázás. – Köszönöm. Már olyan sok mindent tettél értem. Remélem, ez nem kuszálja nagyon össze a napod.

Nem nézett fel a reggelijéből. –  Nem vészes a dolog. Vacsorára átjön pár barátom, de csak később. Rengeteg időm lesz elkészülni.

– Biztos vagy benne? –kérdeztem. – Vendégeid jönnek, úgy érzem, túl sokat kérek tőled.

Végül rám nézett. – Nem. El akarlak vinni.

Találkozott a pillantásunk és libabőrös lett a karom. Egyikünk sem szólalt meg, mégis úgy éreztem mintha valami megváltozott volna.

De ismét lenézett és ez az érzés tovaszállt.