25. Fejezet

25. Fejezet

 

DEREK

 

Fordította: Aemitt 

Altatódal.

Nem tudtam túl tenni magam rajta. Altatódalt énekelt a húgának, amikor nem tudott elaludni. Minden, amit eddig megtudtam Maximról, ez volt a kedvencem. És annyira elesetten nézett ki, ahogy a konyhámban énekelt. Az énekhangja majdnem olyan szörnyű volt, mint az enyém.

De ez kibaszottul édes volt. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találtam szexinek, mert igen is az volt. Nem volt túl sok minden Maximba, amit ne találtam volna szexinek. Még a régi farmeromban, különösen a régi farmeromban, és a munkaruhájában, elképesztően nézett ki. De elképesztőek voltak a belső tulajdonságai is. Okos és vicces, kedves és őszinte, nyílt.

Megbíztam benne. Még számomra is megdöbbentő volt, mennyire megbíztam Maximban ilyen rövid idő alatt. Csak négy napja találkoztunk, és most úgy éreztem, hogy sokkal fesztelenebb vagyok vele, mint bárki mással már hosszú ideje. Vele önmagam lehettem, nem úgy, mint másik emberekkel. Az igazi önmagam lehettem, nem kellet semmit sem elrejtenem. Csak könnyedség volt, és ezért hihetetlenül hálás voltam. Az sem érdekelt volna, ha soha egy fillért sem fizetett volna a ruhákért, vagy a bérleti díjért, vagy bármi másé. Ez az érzés mindent megért, még ha nem is tart örökké.

– Oké, meg is vagyunk. – Letette elém a tányért, már előre nyögtem, mert ínycsiklandóan nézett ki. Úgy nézett ki, mint négy vastag palacsinta, arany barnára sütve, porcukorral meghintve és mézzel leöntve. Egy nagy kanál valami fehér, – talán tejföl? – az egyik oldalán, és málna a tetejére szórva koronázta meg az egészet.

– Istenien néz ki. Minek is hívják?

– Syrniki. Mond ki most.

Kísérletet tettem, amiről azt hittem elég jó, de Maxim mégis nevetett.

– Itt az első orosz szó. A nap végére még többet akarok tanítani neked. – Letette a tányérját és szemben velem leült a székre. Észrevettem, hogy tudta mindent hol talál, ahhoz, hogy megterítse az asztalt, a szalvétától kezdve, át az étkészletig, és nevetségesen szürreális volt látni, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhámban.

– Megpróbálom – ígértem. Képtelen voltam egy másodpercnél tovább várni, felvettem a villám, a késemet és vágtam egy falatot ügyelve arra, hogy mindenből vegyek egy kicsit, így minden ízt érezhettem. A számba tettem és újra felnyögtem.

Maxim vigyorgott. – Jó, igaz?

Lassan rágtam, értékelve az enyhe ropogós külsejét és a puha, lágyabb belsejét. Kicsit édes, kicsit sós, tökéletes egyensúlyban. – Hogy mondják oroszul, hogy fenséges?

– Ebben az esetben, vkusnyy.

– Nos, ez basszottul vkusnyy.   

Nevetett. – Annyira örülök, hogy ízlik. Megengedhetnéd nekem, hogy máskor is készítsek ebédet.

– Amikor csak akarsz, bármikor főzhetsz nekem. – motyogtam teli szájjal. – Ez annyira finom.

Mosolygott, és arca egy kissé kipirult. – Köszönöm.

Reggeli után segítettem Maximnak összetakarítani a konyhát, és felmentünk az emeletre a hálószobámba, hogy odaadhassam a ruhákat, amiket vásároltam. Az ajtó közelében állt, míg a szekrényhez mentem kivettem a táskát, kihúztam a számlát és a zsebembe gyűrtem. Az árcédulákat láthatja, valószínűleg ez egy buta gesztus, de talán meg tudom győzni, hogy leszállított áron voltak. Mert az volta az érzésem, hogy tiltakozni fog, hogy túl drágák voltak.

Mikor visszajöttem a szobába, még mindig az ajtóban állt, és kíváncsian nézelődött. – Másként néz ki a fénynél, – mondta szégyenlősen.

– Oh, igen. – Az ágyra pillantottam, amire ezen a reggelen cseréltem ágyneműt. A látványtól a hasizmaim összeszorultak. Vajon túl hamar lenne újra csinálni? Vajon fájt? Ne gondolkodj ezen. – Hát tessék – nyújtottam felé a táskát. – Ha itt szeretnéd felpróbálni őket, nyugodtan. Van az ajtón egy egészalakos tükröm.

– Oké.

– Magadra hagylak – mondtam az ajtó felé indulva. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy rá akarom kényszeríteni, hogy előttem vetkőzzön – Nem mintha kifogásolnám. De megragadta a karom.

– Maradhatsz, – mosolygott. –Nem bánom.

A francba is, akárhányszor úgy néz rám, hogy majd elolvadtam, késztetést éreztem, hogy lerohanjam és meztelenül hemperegjek vele.

Megköszörültem a torkom és az ágy szélére telepedtem. – Oké.

Levetette a ruháit, és én nyíltam bámultam a testét. Jézusom. Nem csoda, hogy az éjjel elvesztettem a feje. Ami azt illeti szomorú voltam, ahogy láttam a lábait és a fenekét eltűnni az új farmerben, de örültem, hogy jó volt rá. – Nagyon jól néz ki, – mondtam, megigazítva maga, így a duzzadó erekcióm nem szorult kényelmetlenül.

– Köszönöm. – Belebújt egy ingbe, amit kiválasztottam és begombolta. – Mit gondolsz?

Azt gondolom, hogy tökéletes vagy. – Ez egy kicsit túl nagy? Lehet túl bő a csípőd körül. De nem tudom, az eggyel kisebb szám jó lenne e vállban.

Elkomorodott. – Nem tudom. Ez kényelmes.

– Próbáld fel a következőt.

Kicserélte az elsőt egy másikra. – Ez is jó. Hogy néz ki?

Mint amit legszívesebben letépnék rólad. – Pazar. Tetszik?

– Igen.

Gondterheltnek tűnt. – Visszavisszük? De te haza hoztad, én pedig felvettem. Meg fogják tenni?

– Igen. Az árcímkék még rajtuk vannak. Megígérem, hogy megteszik.

Lesimította az inget a hasán. – Tényleg tetszik. Örülök, hogy ezt választottad.

– Jó. Meg akarod nézni a tükörbe?

– Nem, kösz – mosolygott. – Ha te azt mondod jól áll, én hiszek neked.

– Jól áll. Ezt akarod ma felvenni?

Egy pillanatig gondolkodott. – Jobb, ha a munka pólómat veszem fel, arra az estre, ha nem lenne időnk visszajönni. – Ahogy félig kigombolta észrevette az árcédulát lógni a címkén. – Nyolcvan dollár? – kérdezte hitetlenkedve. – Egy ingért?

– Ez nem sok. – Talpra álltam, és felvettem az egyiket, hogy visszarakjam a táskába. Az meg még többe került.

– Számomra igen. – kék szemei elkerekedtek.

– Mondtam neked, nem kell rögtön visszafizetned.

– Akarom, – mondta határozottan, beletette az inget a táskába. – Ezt is vissza kell vinnünk. Egy nap majd megengedhetek magamnak ilyen luxus ruhát, de nem most.

Megszakadt a szívem, hogy a nyolcvandolláros ingről azt gondolta, hogy luxus dolog. – Maxim, kérlek, tartsd meg. Mint ajándékot.

– Nem.

– Figyelj, boldoggá tesz, ha tehetek dolgokat az emberekért. Tehát nem miattad, hanem miattam. Tartsd meg miattam, hadd érezzem jól magam ezért.

Megrázta a fejét, de mosolygott. – Te bolond vagy.

– Nem, csak kedvelek.

A mosolya, még szélesebb lett, ahogy lehajolt a munkapólójáért, és felhúzta. – Én is kedvelek. És annyira – lenézett a mellkasára. – Oh, a francba.

– Mi történt?

– Kifordítva vettem fel a pólóm. – Gyorsan lerántotta.

– És?

– Ha kifordítva veszed fel a pólód, az azt jelenti, meg leszel verve.

– Ki ver meg?

– Bárki. – A színére fordította a pólót és felvette. – Ezért meg kell ütnöd.

Visszahőköltem. – Megőrültél?

– Nem! Ez szimbolikus. Meg kell ütnöd, hogy verést kapjak tőled, nem egy olyan valakitől, aki tényleg meg akar ütni. –  A legkomolyabban – mondta, és felém fordította az arcát. – Készen állok. Gyerünk.

– Maxim, én nem foglak megütni.

– Muszáj! – de most már nevetett. – Egy apró ütés, rendben? Egyébként, nem fogom helyesnek érezni.

– Édes Istenem. Nem hiszem el. Hogy mondják oroszul hogy bolond vagy?

– Sumasshedshiy. Mondjad, és aztán üss meg.

– Sumasshedshiy. – Teljesen összezavarodtam, és aztán finoman megböktem a kőkemény hasizmát az öklömmel. – Ez minden, amit kapsz.

Megforgatta a szemét. – Úgy ütsz, mint egy lány.

– Mi van? – Ledobtam a bevásárló szatyrot, az ágyra dobtam és letepertem. – Vond vissza.

A szemei ragyogtak, olyan nagyon nevetett. – Még Liliyan is erősebben üt, mint te.

– Vond vissza.

– Nem, mert akkor leszállsz rólam és én ezt élvezem.

Természetesen én is élveztem. Mi volt annál jobb, mint Maximot magam alá gyűrni? Ez a múlt éjszakára emlékeztetett. A farka, ami még Maxim öltözködése óta sem lankadt le igazán, ismét kemény volt. Megböktem vele. – Jobban élveznéd nadrág nélkül.

A szemei felcsillantak. – Az biztos.

Egy perccel később mindketten meztelenek voltunk, és ugyan úgy voltunk, mint az előbb a csípőét meglovagolva. Lázasan csókolóztunk, és a testemmel mozogtam felette. Istenem, nem kaphatok eleget ebből az érzésből, ahogy vele a bőr a bőrnek és az izom az izomnak feszül. Egy pillanatra a két hét túl rövid időnek tűnt.

Nos, ez jutott nekünk. Tehát hozzuk ki a legtöbbet belőle.

– Derek, megtennél valamit nekem?

– Mit?

– Fordulj meg.

– Forduljak meg?

– Igen. – A nyelvével a fülembe nyalt. – A számmal akarlak kényeztetni.

Hezitáltam, furcsamód nem akartam hozzáférést adni a hátsómhoz, tudván, hogy mit műveltem az éjjel az övével. De az éjszaka volt és sötét. És a whiskey is szerepet játszott. Most azonban nappal van, a szoba világos és csak a koffein és a cukor dolgozott bennem.

– Kérlek, – mondta és a nyelvével a fülembe nyalt és a szájába szopta. – Ígérem, jól fogod magad érezni.

Kíváncsi voltam. Tudni akartam milyen érzés. Megszállottan kényes voltam a testemre, úgyhogy borotvált és tiszta voltam. De … megtehetem? Volt-e olyan dolog, ami túl buzis lenne? Mi az elfogadható határ és mi az, ami már sok? És mi lenne ráerőszakolás, hol húzom meg a határt?

Akarja ezt. Ne gondold túl. – Oké.

Megfordultam, úgyhogy közrefogtam a felsőtestét, kezeimre támaszkodva mindkét oldalán.  A karjait a csípőm alá akasztotta és hátra húzott, úgyhogy a hátsóm pont az arcán legyen. Arra sem volt időm, hogy zavarba legyek, mert a nyelve végigsiklott rajtam, amitől majdnem elájultam. Sírni tudtam volna ettől az isteni érzéstől. Milyen forró és nedves, milyen intim. Ha már a szám ott volt lenn, tervbe vettem, hogy felrobbantom őt is, de nem tudtam semmi más rohadt dolgot csinálni a nyögésen és a vonagláson kívül, csak hagytam, hogy a szemgolyóim visszaforduljanak a koponyámba. Maxim nem fogta magát vissza. A nyelvét, a száját, a fogait és a kezeit is használta. Olyan elégedettséggel morgott, mintha én lettem volna a legjobb dolog, amit valaha megkóstolt. Vastag, kemény farka megrándult a hasán, néhány csepp sperma szivárgott a csúcsán. Ez felizgatta őt.

Ez a gondolat közelebb lökött az elélvezéshez. Mozgattam a csípőm az arcán, a kibaszott nyelvén. Feltámaszkodva az egyik kezemre és a másik kezembe a farkammal erősen és gyorsan kényeztetni kezdtem magam. Csikorgattam a fogaim, hörögtem, átkozódtam a testére élveztem, fehér sávokban megjelölve a meleg spermámmal. A látványtól, ahogy a hasára, a farkára és a combjára fröccsent, annyira különlegesen obszcén volt, hogy úgy tűnt az orgazmusom örökké tart.

Pillanatok múlva, mikor már ismét kontrolálni tudtam a testem, az egyik kezemmel megfogtam a farkát és tisztára nyaltam, mint egy jégkrémet a csúcsán körözve a nyelvemmel. Nyögdécselt, és ez a hang vízhangzott az én testemben is. Le- felmozogtam, teljesen elnyeltem újra és újra, addig, míg remegő hangon figyelmeztetett, hogy elélvez és én még mélyebbre engedtem. Egy másodperccel később ujjaival a testembe vájt, egész teste megmerevedett alattam és a farka többször lüktetett a számban.

Te jó Isten, őrület volt, hogy mennyire tetszett. És ő is. És ez a kicsi egyességünk, amink volt.

Ezzel a tempóval, soha sem fogjuk elhagyni a házat.