35. Fejezet

 

35.Fejezet

 

DEREK

 

                                                                                       Fordította: Aemitt

Nem aludtam. Alig ettem. Minden másnap kihagytam az edzést. Már nem volt erőm, és minden lehangolt.

A házam túl csendes volt. Az ágyam túl üres. Az életem túl magányos.

Mit gondolhat? Hogy ment neki? Sokat dolgozott? Szereti az új lakását? Ugyanúgy hiányol-e éjszakánként, ahogy én őt?

Tíz ilyen kínzó nap után, azon kaptam magam, hogy idegenekkel beszélgetek a boltban, csak, hogy valami emberi kapcsolatot teremtsek. Tudtam, hogy felhívhatnám Gaget, vagy Ellent, de nem bíztam annyira magamban, hogy nem fecsegném el az igazságot, és a szégyentől, a megaláztatástól nem bújnék a föld alá a miatt, amit tettem.

De végül megtörtem, és egy péntek este munkából hazafelé tartva bementem a The Blind Pigbe. Már két hete nem láttam Maximot, és a kezem remegett, ahogy kinyitottam az ajtót. Tényleg csak egy hónapja jöttem ide, hogy felvegyem?  Annyi minden megváltozott azóta. Én sem voltam már az a személy.

 Akkor, miért próbálod eljátszani azt?

Félretoltam a hangokat, és bementem a bárba, ügyelve arra, hogy a megjelenésem hűvös és lezser legyen. Nem néztem körbe őt keresve addig, amíg nem rendeltem egy sört és nem számoltam el húszig. Ezután engedtem csak meg magamnak, hogy körbe nézzek, mintha csak azt akarnám látni, hogy van e valami új itt.

Egy magas asztalt törölgetett mögöttem, és nem tudtam eldönteni, hogy észrevett e. Körbefordultam és ismét a sörömre fókuszáltam. A szívem a mellkasomban dübörgött és úgy éreztem nem kapok levegőt.

– Helló, idegen – Ellen jelent meg a pult mögött és rám mosolygott. – Ezer éve nem láttalak. Elfoglalt voltál?

– Igen – túrtam a hajamba. – Munkaügy. Rengeteg munkaügy.

– Apa agyonhajszol téged?

– Valami olyasmi – megragadtam a sörösüveget és meghúztam.

– Nos, jó téged újra látni. Hozhatok valamit enni?

A legkevésbé sem voltam éhes, de ez okot adott arra, hogy továbbra is itt üljek. – Persze. Bármit hozhatsz.

Sóhajtott. – Egy akármi, azonnal hozom.

Mihelyt eltűnt a konyhaajtóban, ismét Maximot kerestem, de többé nem volt a hátam mögött. Ismét lecsekkoltam a helységet őt keresve, és egy távoli sarokban találtam rá, az üres poharakat rakta egy tálcára. Amikor a pult mögé hozta őket észrevett.

Elmosolyodtam, mielőtt még megállíthattam volna magam. A torkom kiszáradt. A mellkasom szorított. Levágatta a haját, fantasztikusan nézett ki. És azok a szemek, hogyan felejthettem el milyen kékek is azok a szemeket? A kezei, bassza meg, hiányoltam a kezeit. Mindent hiányoltam.

Ezzel szemben, nem tűnt boldognak, hogy lát. Fagyos tekintettel az arcán mosta a poharakat, és azután odajött hozzám. – Derek.

– Maxim. – Felé nyújtottam a kezem, ő pedig megrázta a pulton keresztül. – Örülök, hogy látlak.

Kurtán biccentett. – Én is.

– Van egy perced, hogy kint beszéljünk? – Bassza meg. Mi a francot csinálok?

– Nem igazán.

– Ó. Nos, hogy mennek a dolgok?

– Jól.

– Tetszik az új lakásod?

– Igen.

– És a munkád is jó?

– Igen.

Ez nem lesz zökkenőmentes. Bárcsak beszélhetnék vele négyszemközt … – Mikor végzel ma este? Azt gondoltam talán beszélhetnénk kicsit. Eljönnél hozzám? – Egyáltalán nem érdekelt hall e valaki.

– Bocsánat, nem tehetem.

A homlokomat ráncoltam. Sokat tettem azzal, hogy ide jöttem ma este, és megkértem, hogy jöjjön el, amikor az emberek körülöttem, mind hallhatták. Miért kellet neki ennyire makacsnak lenni?

Hosszú, feszült pillanatokig egymást bámultuk, mielőtt megszólalt. – Vissza kell mennem dolgozni.

– Oké. Viszlát. – Olyan erősen fogtam, meg a sörös üveget, hogy meglepődtem, hogy nem tört össze.

Amikor Ellen kicsivel később kihozta a kaját, megkérdeztem, hogy milyennek látta Maximot az utóbbi pár hétben.

– Jól van, egész jól van – mondta könnyedén, mielőtt elment.

Ez baromira idegesített. Hogy lehet, hogy jól van? A szemem sarkából láttam, hogy a bár végén valakivel nevetgél. Kihajoltam egy kicsit, hogy lássam, kicsoda az és a féltékenység tüze száguldott az ereimben, hogy az egy másik srác volt. Magas, sötét hajú, vékony, szálkás, de izmos. Nyilvánvalóan vonzódott Maximhoz, abból ítélve, ahogy megérintette a karját, és nevetett valamin, amit mondott neki.

Magamban füstölögtem. Egy dolog volt látni, hogy a nők flörtölnek vele, de az már más volt, hogy egy másik férfi csinálja. Elakartam törni a másik srác kezét, amiért Maximot érinti.

A figyelmemet a tányéromra irányítottam és az evésre, de képtelen lettem volna megmondani, mi volt az.

Soha nem voltam még ennyire szerencsétlen. Elbasztam mindent? Mi van, ha hibát követtem el?

               _______________

 

Másnap szombat volt, és egy fárasztó edzés után az edzőteremben haza mentem, lezuhanyoztam, és elmentem reggelizni. Utáltam a konyhámban egyedül enni. Egyedül ülve a kétszemélyes asztalnál, tojást, szalonnát, és krumplit rendelve, megpróbáltam nem szomorkodni, a velem szemben lévő üres szék miatt. Két nő haladt el mellettem az ajtó felé, és az egyikük megállt.

– Szia, Derek!

Felnéztem, és megláttam Carolynt. – Ó, szia!

– Egyedül vagy?

– Igen – biztos, hogy elég szánalmasan nézhettem ki, mert aggodalmasan ráncolta szemöldökét.

– Szeretnél társaságot?

Vállat vontam. – Persze.

– Adj egy másodpercet. Épp indultam, hadd köszönjek el a barátnőmtől. – Megveregette a karomat. – Rögtön jövök.

Egy perc múlva visszajött, és rendelt egy csésze kávét. – Tehát, elmondod, hogy mi folyik itt?

Egy pillanatig tanulmányoztam. Szép, semmi smink, haja lófarokba kötve, nyugodt és boldog volt. Irigyeltem érte. – Először rólad beszéljünk. Mi újság?

Beszélt a maratonra való felkészüléséről, az új unokahúgáról, a munkájáról, majd elpirult és kislányos mosoly ragyogott fel az arcán. – Találkoztam valakivel.

– Valóban? – A rendelésem megérkezett és félúton a tojás felé megálltam a villával. – Az nagyszerű.

– Ő valóban nagyszerű – áradozott. – Ő is futó, és egy cipőboltban találkoztunk. Most helyzeték át San Franciscoból. Remekül megértjük egymást.

– Váó – bökdöstem a burgonyámat. – Nagyon örülök, hogy ezt hallom.

– Köszönöm. Jó érzésem van vele kapcsolatban. De eleget beszéltünk rólam – emelte fel a kezét levegőbe. – Mi van veled? Hogy megy a munka? Mi újság? Kicsit magad alatt vagy.

Felvontam a vállam, rettegtem kinyitni a szám.

– Derek, mi az? – Ivott egy korty kávét, letette a csészét és megérintette a kezem. – Nézd, tudom, hogy dolgok nem alakultak közöttünk a legjobban, de szeretnék a barátod lenni. És nagyon jó hallgatóság vagyok. Ha te…

– Igazad volt – fakadtam ki. – Velem és Maximmal kapcsolatban. Igazad volt.

A szája tátva maradt. – Igazam?

– Igen.

Becsukta, és biccentett. – Oké. Nos, ez megmagyaráz pár dolgot.

Becsuktam a szemem és kifújtam a benntartott levegőt, és azután a csuklómon éreztem a kezét. – Hé, nem a rossz értelemben. Ez inkább megkönnyebbülés számomra. El nem tudtam képzelni, mit csináltam rosszul.

– Semmit sem csináltál rosszul.

– Racionálisan tudom – félénken rám mosolygott. – De egy nő bosszankodik emiatt. Boldog vagyok, hogy nem amiatt volt, hogy tettem vagy nem tettem meg valamit.

– Nem tettél – biztosítottam.

– Tehát mi a probléma? – Ismét felvette a kávéját. – Ő nem érez ugyan így?

– De, de igen. – mondtam rosszkedvűen.

Csak pislogott. – Tehát … együtt kellene lennetek. Próbáld ki.

– Ez nem ilyen egyszerű – mondtam ingerülten. – Nem tudok hirtelen meleg lenni. Mit szólnának az emberek?

– Francba az emberekkel. – A kitörése hirtelen jött. – Ha ők nem örülnek nektek, bekaphatják. Talán ők nem fogták fel milyen nehéz valaki olyat találni, aki ugyan úgy viszont szeret.

Amíg ezen töprengtem, körbe-körbe tologattam az ételt a tányéromon. –  Az emberek beszélni fognak rólam.

– Hadd beszéljenek. Te tudod ki vagy.

– Bántó dolgokat fognak mondani. Azt, amit én még ő érzünk, valami bűnössé, undorítóvá fogják alakítani.

–  Kit érdekel. – Csapta le a csészéjét. – Komolyan, Derek. Nem élheted le az egész életed, azon igyekezve, hogy másoknak megfelelj. Meg fogsz őrülni. Soha nem leszel boldog. És a szívedben te is tudod, hogy ez nem undorító.

– De ez, ezen nőttem fel. Hogy ez helytelen. Hogy ez hiba. Attól, hogy úgy gondoltam magamra, mint valaki, aki más csak arra ösztönzött, hogy mindent megtegyek, hogy átlagos legyek.

Közelebb hajolt a székén karba tette kézzel az asztalon. – Tehát, te mit akarsz? Helyes módon viselkedni, néhány értelmetlen, elavult, igazságtalan és embertelen felfogás miatt? Vagy boldog akarsz lenni?

– De családot szeretnék – mondtam. – Apa akarok lenni.

– Legyen családod. Legyél apa.

      Ő ugyanazt hangoztatta, mint Gage, mintha az annyira egyszerű lenne. – Nem tudom megtehetném-e ezt a gyerekeimmel. Neveljem őket egy-

– Egy szeretett teljes otthonban? Nézd, ha nem Maxim az igazi, nincs semmilyen ok, hogy ne lehetnének gyerekeid. Nagyszerű apa lenne belőled, Derek. – Újra megérintette a karom. – Nagyszerű apa lesz belőled. Csináld egyedül. Gondoskodó vagy. Kedves, érző szívű és erős vagy.

– Nem vagyok. – Ráztam a fejem. – Egyáltalán nem vagyok erős. Maxim erősebb. Azt mondta szeret, de el kell hagynia, ha nem vagyok képes felvállalni a kapcsolatunkat.

Száját rágcsálta. – Szereted?

Bólintottam, a torkom összeszorult.

– Akkor tudod, mit kell tenned. Bízz bennem Derek. Ilyen nem történik minden nap. Ha valaki iránt így érzel, megragadod. És nem engeded el.

Nagyot nyeltem egy falatot a reggeliből, amit a számba raktam. Azt akartam tenni, amit mondott. De még nem tartottam ott.

                                  __________

 

Egy újabb hét telt el, amely során a gondolataim akörül forogtak, amit Carolyn mondott. Amit Maxim mondott. Amit a szívemben éreztem. Amit a jövőtől akarok. Azt gondoltam, az idő múlásával jobban érzem magam, de nem. Minden, amit éreztem, nem voltmás, mint a szomorúság, az értetlenkedés, a sajnálat, a magány – nagyon nagy magány.

Nem mehet így tovább. Vagy az volt, hogy kibaszott férfiként viselkedek és túlteszem magam rajta, vagy az, hogy kiállok magamért, felvállalom.

Délután öt körül üzenetet kaptam Gagetől. Szia, csak emlékeztetlek Vasárnap háromkor Will hatodik szülinapi partija.

Válaszoltam. Jól hangzik. Szabad vagy egy sörre este?

Tíz perc múlva válaszolt. A Ball és a sorozatok közötti két órában, hét és kilenc között. Ez megfelel neked?

A válaszom igen volt és megbeszéltük a találkozót. A gyomrom nem volt valami jól, és az agyam azt mondta ez őrültség, de most az egyszer úgy éreztem, hogy talán ma este fellélegezhetek, amikor megpróbálok elaludni.

  Elhatározásra jutottam.