17. Fejezet

17. Fejezet

DEREK

Fordította: Aemitt

Miért nem érdekli?

Ez totálisan kiakasztott. Minden vele kapcsolatos dolog totálisan kiakasztott. Ahogy akartam őt, ez előző este emléke, és a tény, hogy őt teljesen hidegen hagyta, hogy azt követeltem, felejtsünk el mindent, ami történt. Valójában az asztalnál is meging én voltam az, aki szóba hozta! Mennyire elbaszott volt ez?

De semmivel sem tudtam provokálni, és a képessége, hogy megőrizze hidegvérét és a távolságtartását az őrületbe kergetett, üvölteni tudtam volna dühömben. Tegnap este totál odavolt értem! A szopás az ő ötlete volt! Miért nem érdekelte?

Még ennél is rosszabb, miért érdekel ez ennyire?

Csendben autóztunk a bárig, ahol kitettem, majd egy óra hosszát vezettem körbe - körbe, és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. Mikor ez nem segített, leparkoltam a plázánál és pár üzletbe bementem, azzal győzködve önmagam, hogy kiválasztom Ellen szülinapi ajándékát, de helyette Maximnak szereztem be egy csomó dolgot. Talán az volt a probléma, hogy az én ruháim voltak rajta. Talán segítene leküzdeni a furcsa és birtokló összetartozás érzését, és akkor nem lennék annyira összezavarodva. Hazafelé tartva felhívtam Gage-t, és megkérdeztem beugorhatok-e. Kellett az elterelés és az otthonukban mindig kész káosz volt.

– Persze, ember. Gyere át. Az udvaron vagyunk.

Harminc perc múlva a teraszukon ültem hideg sörrel a kezemben és néztem a gyerekeiket, akik a kis műanyag medencében pancsolnak. Lanie a házban volt és a kebabokat készítette a grillre, Gage mellettem ült egy hatalmas aligátort fújt fel, ami túl nagy volt a medencéhez. Mikor befejezte, az legidősebb lányának, Pennie-nek, oda adta és azt mondta neki, hogy osztozzanak rajta.

– Nem – mondta a kislány és elszaladt vele. – Derek bácsi, nézd csak!

Hátrabillentette a sörét. – Kinek az ötlete volt a gyerek?

– Ne már, nagyszerű gyerekeid vannak – tapsoltam és füttyentettem, mikor Pennie egy hatalmas ugrással a medencébe vetette magát az aligátorjával.

– Tudom, de tönkretették az életem. Hé, Will! – kiabált az öt évesére. – Ne lökd el a testvéred! Beleesik, és akkor fel kell kelnem a székemből, hogy megmentsem, és tényleg nem akarok felkelni ebből a székből.

– Mindent hallottam! – ordította az ablakon keresztül Lanie.

– Te mindent hallasz – morogta Gage. Az asztalra tette a sörét és kinyújtotta a lábát és keresztbe tette a bokájánál. Kezei keresztezték egymás a hasán, ahol a pocak első jelei mutatkoztak. – Istenem, olyan fáradt vagyok. Emlékszel még, mikor tíz után ébren tudtam maradni és következő nap nem voltam fáradt?

– Rémlik.

– Azok voltak a szép idők.

Lassan egy hatalmasat kortyoltam a sörömből. – Talán, de nem tudom elképzelni, miért akarnál visszamenni.

– Nem tudod? – felemelte a hangját. – Pennie, ha meglovagolod a földön, akkor ki fog lyukadni!

– Tutira nem. Ember, mindened megvan. Irigyellek téged.

Rám bámult. – Irigyelsz? Mégis mit, a léleknyomorító jelzálogot? A sörhasam? A rendetlen házam?  Hogy képes vagyok egy kézzel piszkos pelekánt cserélni?

Megborzongtam. – Talán a pelenka dolgokat nem, és a sörhasat sem. De minden mást, a könnyed kapcsolatodat Lanie-vel, a gyerekekkel teli házadat, a szombati focimérkőzést, a vasárnapi sütögetést. Bárcsak mindez meglenne nekem is.

– A házasság nem könnyű – nyugtatgatott meg. – A felében Lanie-vel szeretnénk egymást megfojtani, a másik felében a gyerekeket. De igazad van. Semmiért sem cserélném el.

Ismét a számhoz emeltem az üveget. – Mondtam neked.

–  Akkor alapíts családot – mondta olyan könnyen, mintha csak azt akarná mondani, vegyél egy kebabod. – Mire vársz még?

– Nyilvánvalóan, hogy a megfelelő személyre – nevettem humortalanul, de ez kamu volt. – Nem tűnik úgy, mintha megtalálnám.

–  Carolyn jó fejnek tűnik.

– Igen az, de … nem tudom. Papíron tökéletes, de nincs meg a kémia közöttünk. Félek komolyabb kapcsolatba kerülni vele, hogy aztán ne érezzek többet, mint amennyit most érzek iránta.

–  Ami mi?

– Nagyon kedvelem, de …

– Nem akarod megdugni.

– Nem – ismertem be.

Kezével a rakoncátlan barna hajába túrt. – Haver, olyan nőt ne vegyél feleségül, akit nem akarsz megdugni, mert ő az egyetlen személy, akihez engedélyed van a dugásra, míg a halál el nem választ. Hallottad? A Halál.

Homlokom ráncoltam. – Igen.

– Talán nem kellene olyan válogatósnak lenned – javasolta. – Tudom, hogy utálod ezt hallani, de talán nem kellene neked egy nő, aki papíron A pluszos. Talán olyan nő után kellene kacsingatnod, akit szívesen megdugnál, de papíron csak B mínuszos.

– Talán.

– Úgy értem bárkit megkaphatnál – folytatta Gage. – A lányok mindig sorban álltak nálad. Milyen nehéz lehet találni egy aranyos huszonkilenc éves rendmániást, aki szeret porszívózni és utálja a port, ugyan annyira, mint te?

– Nem utálom a port – mondtam szemeimet forgatva. – Csak nem szeretem, ahogy mindenhol ott van.

– Én kibaszottul veled vagyok – bokszolt a karomba. – Nézd, adj neki időt. Ha nem megy Carolyn-nal, akkor lépj tovább. Ez óhatatlanul megtörténik valakivel.

Bólintottam, ismét megbillentettem a sörömet, majd  a vállam felett a hátra néztem, hogy megbizonyosodjak Lanie még mindig a házban van. Halkan folytattam. - Éreztél valaha késztetést arra, hogy megcsald Laniet? Vonzódtál valaha másik emberhez?

– Nem mondom, hogy éreztem késztetést, hogy megcsaljam – mondta Gage halkan. – De igen, felkeltette más nő is a figyelmemet. Ember vagyok. De nem tettem meg. Nem éri meg.

– Mit tettél helyette? Hogy űzted el?

– Ez elmúlik egyszer, Lanie-re gondolok és ránk. Soha nem érdekelt annyira senki, hogy rizikót vállaltam volna, hogy elveszítsem őt és megsebezzem a családom.

Persze, hogy nem, de ez rajtam nem segített.

Gage összefonta karjait a mellkasán és folytatta. –Valószínűleg legjobban Laniet kívántam azok közül, akikkel nem lett volna szabad lefeküdnöm. Nagyon régóta barátok voltunk, és én az egyik szobatársával randiztam és ő randizgatni kezdett egy Brodie nevű seggfejjel. Ezekből az okokból kiindulva, nem randizhattunk. De nem tudtam kiverni a fejemből. Egyik este szakított azzal a seggfejjel, és én úgy voltam vele, hogy a francba is, ki kell derítenem mi lehet ebből. Esetleg tönkreteszi a barátságunkat, de tudnom kellett.

Megértően bólintottam, mert értettem, a kétségbeesett vágyat, hogy megértsék mit érzett. Azt kívántam bárcsak ilyen egyszerű lenne köztem és Maxim között.

De a mi esetünkben, nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom. Mi jó lenne nekem ebben az egészben? 

Órákig maradtam Gage-nél és Lanie-nél, ettünk, ittunk és hagytam a gyerekeknek, hogy rám másszanak, amíg a nap le nem bukott a dombok mögött. Hangosak, ragacsosak voltak és olvad jégkrém volt minden felé a pólómon, de nem bántam. Ez volt az, amit én is akartam, családot és barátokat az udvaron egy forró nyári estén. 

Fél tíz körül Ellen küldött egy üzenetet, hogy hazahozza Maximot, úgyhogy nem kellett arra várnom, hogy érte menjek. Addigra a gyerekek a napsütéstől kifáradtak, és én jó éjszakát kívánva hazafelé vettem az utam.

A házamat üresebbnek éreztem, mint általában.