23. Fejezet

23. Fejezet

DEREK

Fordította: Aemitt

Ez volt az. Nem volt visszaút.

Nem mintha akartam volna. Minden gátlásom eltűnt, megsemmisítette a fizikai szükséglet, hogy birtokoljam ezt a srácot. Hogy megkapjam. Egyszer és mindenkorra megtudni.

Alig tudtam uralkodni magamon, ahogy feltéptem az óvszeres csomagot, és rágörgettem a merev farkamra. Az ujjaim remegtek. Ez egy másfajta izgalom volt, mint, amit valaha is éreztem – egy fergeteges, örvénylő lüktetés, vágy, várakozás, félelem, remény, rettegés, mohóság és izgalom. De a tomboló vihar közepében ott voltam én, és a tapintatosságom vele szemben. Maxim. Ez nem csak abból állt, hogy választ akartam a kérdésre. Őt akartam.

Miután Carolyn-tól hazajöttem, megpróbáltam elzsibbasztani magam whiskyvel – kibaszottul soha sem fogom megtanulni – és elfelejteni azt az érzést, amikor láttam, hogy flörtöl azokkal a nőkkel. De nem volt hatásos. Abban a pillanatban tudtam, hogy hasztalan, mikor meghallottam a kulcs zörgését a zárba. Ott, ahol ültem a sötét magányomban, abban a pillanatban tudtam, mit fogok tenni, amikor megláttam. Csak abban reménykedtem, hogy a józan eszénél lesz és megállít. 

De nem. És minél többet csókolóztunk, érintkeztünk és küzdöttünk az ellen, ami úgy tűnt, hogy elkerülhetetlen hozadéka az ekkora mértékű vágynak, annál inkább meg akartam magam adni neki.

Szóval megtettem – elvetettem minden utolsó kétséget és engedtem, hogy a legmélyebb ösztöneim felülkerekedjenek.

A teste alattam. A farka a számban. A spermája a torkomon folyik le. A szűk, és forró hátsója az ujjaim alatt mocorog. A keze a farkán.

Lassan, most lassan.

A szívem vadul kalapált. Nem tudtam lélegezni. Maxim édes, halk hangja a sötétben, egy olyan titok volt, amit örökre meg akartam tartani.

 Becsukta a szemét, az arca feszült, a légvétele mély és megfontolt, ahogy a farkam hegyét belé nyomtam.

Nem bírtam megszólalni. A fejemben nem voltak mondatok – csak szavak zagyvasága az elmémben, ahogy megpróbáltam feldolgozni az érzést, amit éreztem, ahogy milliméterről, milliméterre haladtam egyre beljebb. Bassza meg. Igen. Forró. Szűk. Ezt. Többet. Akarok.

Amikor teljesen beletemetkeztem, előre hajoltam, megtartva magamat milliméterekre az ajkaitól. Becsuktam a szemem. – Édes Istenem.

A kezeivel és a lábaival átkarolt. – Jó érzés?

Nyeltem, féltem megmozdulni, mert tudtam két lökéssel mindennek vége. – Igen.

Megcsókolt, a nyelvével az ajkaimat gyötörte. – Azt szeretném, hogy ez legyen minden, amit elképzeltél.

De a képzeletemben abszolút nem volt ehhez fogható.

Lassan, kontroláltan, ami ledöbbentett, elkezdtem lassan ki és be mozgatni a csípőm a hihetetlen hőségben. Felnyögött, és én annyira imádtam ezeket a hangokat, kicsit gyorsabban és keményebben mozogtam, csak azért, hogy ismét halljam őket. Ez annyira jó, kurvára jó. Soha nem éreztem még ehhez hasonlót.

– Tökéletes vagy, - suttogta, - kibaszottul tökéletes.

Tökéletes volt, minden egyes dolog – a lábai, amik körbeölelnek, a karjai a hátamon, a lehelete az ajkamon. Úgy éreztem nagyon közel állok hozzá. Amit mi tettünk az nem csak szex volt, – kettőnkről szólt. Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Baszza meg. Ekkor már megértettem, miért jött olyan gyorsan be a nappaliba, amikor ránéztem. Volt valami bensőséges, annyira erőteljes, annyira perzselően forró szemkontaktus abban a pillanatban, mint ebben. Ez több volt, mint kapcsolat. Ez összekapcsolódás volt, és nagyon intenzív.

A testem reagált az övére, gyorsabban és keményebben mozogtam, aztán mélyebbre hatoltam, míg teljesen bele nem temetkeztem, vadul és brutálisan toltam bele magam, a torkom mélyéről morgás tört fel és mást se hallottam, csak bőrünk csattogását. Szinte kétségbeesve ragadtam meg a fejtámlát, mintha kapaszkodóra lenne szükségem. A kezét visszatette a farkára és gátlástalanul kényeztette magát, miközben én dugtam, minden izom a karján, a hasán, és a mellkasán megfeszült, és a lábaival szorosabban ölelt. Ez volt minden, amit én a szextől elvártam - izzadt, kemény, durva és állatias, és bassza meg, bassza meg elélvezek, és ennek látványára elveszítettem az irányítást és végül átlendültem.

De nem csak az izmai, vagy a keze, vagy a farka látványa volt. Nem is azt néztem.

A szemei, az összekapcsolódás. Ez volt mindenre a válasz, mert ez nem csak a vele való összekapcsolódás volt, - ez összekapcsolódás volt önmagammal, egy mód, hogy megértsem azt a részemet, amelyről mindig úgy gondoltam, hogy felfoghatatlan, idegen és undorító.

Maximmal volt értelme. Ez annyira a részem volt, mint a mellkasomba dobogó szívem, vagy az ereimben száguldó vér. És gyönyörű volt. Vele gyönyörű volt.

______________

A mellkasára zuhantam, az arcom a nyakába temettem.

– Édes Istenem.

Keze az oldalamat simogatta. – Azt hiszem hazudtál nekem.

– Miben?

– Hogy soha sem voltál még másik férfival.

– Nem hazudtam. Te vagy az első.

– Nagyon boldog vagyok ezért.

– Én is. – Egy pillanatra elgondolkodtam azon vajon ez Maxim megjelenése nélkül megtörtént volna-e. Nem tudtam elképzelni, hogy lenne olyan srác a világegyetemben, aki rá tudott volna venni erre. Minden az ő műve volt.

–  Akkor ez így rendben volt?

– Igen. Úgy gondolom – nagy levegőt vettem. – De nem tudom, mit hoz a jövő.

– Mit szeretnél, mi legyen?

Egy pillanatra elgondolkodtam. – Nem tudom. Nem akarok hazudni, és azt mondani, hogy hátat tudnék fordítani ennek.

– Helyes – mondta, majd csókot nyomott a fejemre -, mert én sem akarok kihátrálni belőle.

– De te és én együtt… - felemelkedtem a mellkasáról, és a matracra támaszkodtam. – Fogalmam sincs, hogy milyen lesz. Hogy megy a dolog. Nem állok készen, hogy a nyilvánosság elé lépjek.

– Megértem. Én sem vagyok egyébként egy nyilvános személy ebben az értelemben.

– Akkor mi csak … mit csinálunk? Együtt lógunk itt?

– Természetesen.

– Akkor ez azt jelenti, hogy holnap nem mész el?

 Mosolygott. – Igen. Igen, ez azt jelenti.

– Jó.

– De két hét múlva elköltözöm. Akkor már eleged lesz belőlem.

Nevettem, de pár perc múlva, ahogy egyedül voltam a fürdőszobámban és kezemet mostam, azon gondolkodtam mi van, ha igaza volt. Vajon megunom őt? Vajon ez egy rövid életű fellángolás lesz? Itt fogunk játszadozni hetekig és mikor elköltözik mindennek vége lesz? Valószínűleg ebben kellene reménykednem. Hogy bármi is ez a dolog közöttünk kiég még mielőtt hosszútávon hatással lenne az életemre. Egyébként is, ez a forró kémia közöttünk nem tartható fenn, igaz? Ez a fajta szikra mindig kialszik, legyen szó meleg vagy heteró kapcsolatról. Hallottam erről a már házas barátaimtól.

Ezért úgy döntöttem nem ostorozom önmagam amiatt, amit tettünk. Nem lesz hosszú életű, kiűzöm a szervezetemből és mindketten tovább léphetünk, szabadon folytathatjuk tovább a saját kitűzött céljainkat. Olyan volt, mint egy kis kirándulás. Minden szórakoztató. Meddig vagyok képes csak a szórakozás miatt csinálni valamit? Valami spontánt, csupán kedvtelésből?

Megelégedve ennyivel, megmostam a fogam, lekapcsoltam a lámpát és visszamentem a hálószobámba. Maxim nem volt ott, és a ruhái is eltűntek. Kimentem a folyosóra, és megnéztem nem-e volt a fürdőszobában. A hálószobája ajtaja félig nyitva volt és fény szűrődött ki rajta.

Elkomorodtam. Jó éjszakát kellene kívánom? Az előbb nem igazán kívántunk. Felkeltem, hogy használjam a fürdőszobát, és ő is ugyan ezt tette. Nem tudom miért feltételeztem, hogy visszajön az ágyamba. Nem is voltam biztos, hogy elvártam-e ezt tőle. De úgy tűnt, ez egyfajta kiábrándító befejezése egy csodálatosan fenséges éjszakának.

A lámpája elkapcsolódott, és kissé csalódottan visszamentem a szobámba, és mérges voltam önmagamra. Ne viselkedj furán. Ő nem a fiúd. Ő olyan, mint egy… szexpartner, dugópajtás. Emlékszel erre? Ők nem maradnak éjszakára.

Helyes. Jobb volt lefektetni a határokat. Maxim is egyértelműen felismerte ezt. Micsoda megkönnyebbülés volt, hogy ugyanazon a véleményen voltunk. Felhajtottam a takarót, és az ágyba feküdtem, beállítottam az ébresztőt, és elkapcsoltam a lámpám. Mikor a párnára feküdtem rájöttem, még a lepedők őrzik az illatát.

Becsuktam a szemem és mélyen beszívtam.