16. Fejezet

16. Fejezet

MAXIM

Fordította: Aemitt

Nem az átkozott whiskey volt.

Hazudott. Részben, de nem teljesen. Hallottam a hangszínén, ami részben védekező és győzködő volt, és láttam az arcán azt a bizonyos gondosan ellenőrzése alatt tartott álarcot.

De miért?

Ahogy befejeztem a virágok locsolását, újra végig gondoltam a szavait a fejemben. Tartozom neked egy bocsánatkéréssel. Nem tudom mi a faszt gondoltam. Soha nem csináltam még előzőleg ilyet. Ez csak a whiskytől lehetett. Egyáltalán nem érdekelnek a férfiak. Nem jelentett semmit. Felejtsük el, ami történt.

Annak ellenére, hogy felkészültem erre, nem tetszett.

Nem akartam a bocsánatkérését, a testét akartam, a figyelmét, a hozzájárulását, hogy ő is ugyan így érez. Akartam, hogy beengedjen, közel magához. Csak … többet belőle. Többet akartam belőle.

És ez kurvára szörnyű, kapzsi és önző dolog volt tőlem, hogy többet akartam, mint amit ő hajlandó volt adni. Annyira nagylelkű volt, és én határozottan nem éreztem azt, hogy ezt mind megérdemlem, de nem tudtam ezen az érzésen segíteni. És nem is igazán értettem. Soha nem voltam egy olyan srác, aki többet akart. A hét bármely napján benne lennék egy csak szex, és semmi komplikáció kapcsolatban is.

De ez most mégis más volt. Különleges volt a számomra. Azt akartam, hogy én is különleges legyek a számára.

Minél többet gondolkodtam a szavain, annál bosszúsabb lettem. Talán igaz volt, hogy soha nem csinált ilyent ezelőtt, de nem azért csinálta, mert részeg volt. Ha nem mondott volna igent, amikor engedélyt kértem, ha nem lett volna olyan kemény a markomba, ha nem élvezett volna el olyan erősen és gyorsan a számban, amitől majdnem megfulladtam, akkor talán elhinném a whisky dolgot.

De nem. Azért csinálta, mert akarta. Ezen gondolkodtál, Derek. Akartam ez. Sima és egyszerű. Nagyon akarta, eléggé, hogy kockáztassa az elutasítást. Eléggé, hogy keményen utána menjen. Eléggé, hogy azt mondja, kapja be a következmény, és a szád tedd az enyémre. Száz százalékig biztos voltam benne.

És talán ez volt az. Talán ez az, ami kicsit felbosszantott. Ha ki jött volna és egyszerűen ezt mondta volna, sajnálom, hogy így viselkedtem, hiba volt, felejtsük el és lépjünk tovább, az mindjárt más lenne. Akkor legalább nem tagadná az igazságot.

Fél percig megsebzett és dühös voltam, mielőtt rájöttem, hogy mennyire gyerekesen hangzik.

Jézusom, Maxim. Térj már észhez. Mi jó lett volna abban, ha beismeri az igazságot? Változna valami? Ha nem akar többet tőled, akkor semmit nem tudsz tenni. Olyan sokat tett érted, a legkevesebb, amit megtehetsz, hogy tiszteletben tartod az érzéseit.

Pár perc múlva elfordultam a háztól, és feltekertem a tömlőt a garázs oldalán, elfogadva, hogy tiszteletbe tartom az akaratát. Bármi is volt az oka, én elfogadom, bármennyire is élvezetes volt a tegnap este, bármennyire is jó volt olyan közel lenni hozzá, megpróbálom elfelejteni, ami történt.

De mikor bementem a házba és megláttam a konyhaasztalnál, a gondolataimat hagytam meglódulni. Ismét meg akartam csókolni. A kezemmel érinteni. Akartam a bőrét a bőrömön.

 Nem hiszem, hogy valaha vonzott volna ennyire egy ember. Szerintem, valami a gravitációnál is erősebb volt közöttünk, de elkerülhetetlen erő. Tévelyedett, egyensúlyvesztett és majdnem erőtlen voltam tőle.

Szerettem ezt, és nem szerettem.

 Egy dolog azonban biztos volt, rejtve kellet tartani.

                        _____________

Ebéd után, melynek során egyikünk sem beszélt sokat, Derek a konyhaasztalhoz hozta a laptopját, papírral és tollal együtt.

– Na nézzük, mit találunk a lakások terén. Leülnél ide, hogy te is lásd?

– Oké - átmentem az asztal másik oldalára, de óvatosságból tartottam a székeink közötti távolságot. Nagyon közel lenni hozzá, nem volt valami jó ötlet.

– Ez a tiéd, hogy tudjál jegyzetelni – csúsztatta elém a tollat és a papírt. – És azután, amit kibérelnél, hozzávetőlegesen elkészítenénk a havi költségvetést.

– Hozzávetőlegesen? – tűnődtem.

– Oh, azt jelenti, hogy valamit reálisan felbecsülsz.

– Értem.

Derek megkezdte a keresést, és egy perc múlva egyre inkább tisztábbá vált számomra, hogy a megtakarításom semmi tisztességes helyre sem futja. Egy kis szoba és fürdő közösen használt lakásban legalább ezer dollárba kerül havonta. Az első és a következő hónap felemésztené a meglévő megtakarításom, és még gondolnom kellett a közművek számlájára, a kajára, a közlekedésre és a ruházkodásra is. Derek segített felbecsülni, mik a havi kiadások és összegeztük a számokat.

– Váo – mondtam, és a hajamba túrtam. – Kalifornia drága.

– Igen, az – mondta Derek egyetértően.

– És még kell egy laptop.

– Gondolkodtam rajta – mondta. – Tudom, hogy ez elől szerepel a listádon, de reálisan nézve egy újat, akkor kellene venned, ha már talpra álltál. De addig is van egy, amit használhatnál.

– Használhatnám?

– Igen. Ez egy régi darab, nem olyan erős és gyors, de ez is valami. Csak le kell törölni, és a tiéd, ameddig szükséged van rá.

– Köszönöm – a szemébe néztem, és észrevettem, hogy egyáltalán nem volt nagy hely közöttünk.

– Semmiség – megnyalta az ajkát és az enyémet bámulta. – Csak egy régi laptop.

– Nagyon dolog. – Min gondolkodsz most? – Ez nagyon sokat jelent nekem.

Mindketten elhallgattunk, a feszültség közöttünk olyan sűrű volt, hogy az volt az érzésen, hogy megfojt. A hűtőszekrény halk zümmögését, elnyomta a szívem hangos dübörgése a mellkasomban. Kissé felém hajolt és minden akaraterőmre szükségem volt, hogy nyugton maradjak. Csókolj meg újra. Akarlak, az egészet akarom.

 A lélegzése felgyorsult, a mellkasa emelkedett és süllyedt. Tudtam, mit éreznék, ha a kezemet oda tenném, ugyan azt az örült dübörgés, amit én is éreztem a mellkasomban.

– Utálnod kellene az tegnap estéért – mondta mély csendes hangon.

– Nem utállak.

– Utálom önmagam ezért.

Összeszorult a szívem. – Miért?

– Mert ez helytelen.

Szóval ennyi. – Nem volt jó érzés?

Becsukta a szemét, és kifújta a levegőt. – Kurvára hihetetlen volt – ismét rám nézett. – De Maxim, ez nem én vagyok. Megérted? Nem akarom ezt. Nem tehetem.

– Oké. – Bármennyire is szerettem volna vele vitába szállni, tudtam nem lenne a legjobb dolog. Nem velem volt a problémája, hanem önmagával, a hitével, és csak megmakacsolná magát, ha rámutatnék az igazságra. De az, hogy itt voltam, rosszabbá tette számára. – Derek, találnom kellene másik szállást, ahol maradhatnék.

– Nem, nem így értettem. Nem akarom, hogy elmenj, csak elfelejthetnénk, ami történt – erősködött, mintha én másképp mondtam volna. -  Ez az egyetlen módja.

– Oké, ezt fogjuk tenni. – Egyetértettem vele, de ha valaki látta volna az arcán tükröződő szenvedő arckifejezést, akkor azt mondja, hogy nem egyeztem bele. Ne nézz így rám. Ez nem az, amit én akarok, de nem adsz más választást.

Egy másodperc múlva a telefonja megszólalt mögöttünk a pulton. Felugrott és megragadta. – Halló.

Hálás voltam egy lélegzetvételnyi időért, egy hatalmasat szippantottam az illatával telt levegőből, akartam, hogy a pulzusom visszaálljon a normálisra.

– Igen, akarsz vele beszélni?

Megfordultam a széken és Derek átadta a telefont. - Ellen az.

– Köszönöm – a telefont a fülemhez tettem és néztem, ahogy elhagyja a konyhát a hátsófolyosó felé. – Halló?

– Szia, Maxim! – csicseregte Ellen. – Elfoglalt vagy?

Hallottam a fürdő ajtajának csapódását. – Nem.

– Szeretnél átjönni a bárba? Derek azt mondta elhoz.

– Oh, persze. Van annyi időm, hogy megtisztálkodjak? Az udvaron dolgoztam reggel.

– Ne aggódj emiatt. Zuhanyozni fogsz, mikor végre hazaérsz a bárból. Mindig ezt csinálom.

– Oké. Azt hiszem, akkor készen állok – ha már megállítottam a szívem kalapálását.

– Szuper! Az egyik csapos kilépett a héten és munkaerőhiányba szenvedek. Nemsokára találkozunk.

– Jól hangzik, szia! –bontottam a hívást, a telefont az asztalra tettem, és ahogy Derek bejött a konyhába, már sokkal jobban hasonlított önmagára. Nyugodt, hűvös és kontrolált volt.

– Kész vagy? – kérdezte.

– Majdnem. Gyorsan átöltözöm. A múlt éjjel kimosott ruhám még mindig a szárítóban van?

– Igen. – Mintha a korábbi beszélgetés meg sem történt volna, felvette a telefonját a pultnak dőlt és a telefonja képernyőjét bámulta. Istenem, amilyen hirtelen tud a hűvösből forróba átváltani, és olyan gyorsan tud a hűvösből olyan forróvá, amit nekem tegnap este megmutatott. Szédítő volt. Megragadtam a szárítóból a ruháimat és felszaladtam az emeltre hogy átöltözzek, és hálás voltam az okra, amiért elhagyhatom a házat.