34. Fejezet

34. Fejezet

 

MAXIM

                                                                              Fordította: Aemitt

 

Teltek a napok.

Rendbe tettem a lakásom. Sokat túlóráztam. Vettem egy régebbi típusú laptopot a Carigslist weboldalon. Utána néztem a bevándorlási jogszabályoknak. 

Beiratkoztam egy online tanfolyamra, amit megengedhettem magamnak. Örököltem egy biciklit a Blind Pig egyik törzsvendégétől, igaz ráfért némi javítás, de helyrepofoztam, így azzal jártam, hogy ne kelljen mindig a buszért fizetnem.

És minden kibaszott pillanatban Dereket hiányoltam.

Mosolyt próbáltam erőltetni az arcomra a munkában, de  nagyon nehéz volt. Végül egy héttel azután, hogy Derek darabokban ott hagyott a pincében, Ellen a munkaidő vége felé megkeresett.

–   Gyere, barátom. Hamarabb végzünk és elmegyünk valahová inni. Elegem van ebből a nyomorúságos csendből.

Nem vitatkozhattam. Szükségem volt egy barátra.

Végigmentünk az utcán egy másik bárba, és egymás mellé ültünk a magas székekre. Ellen egy pohár bort rendelt, én pedig sört kértem, és amíg a vártunk, felkönyökölt a pultra és kezei közzé vette az arcom.

– Bökd ki.

– Bökjem ki?

Bólintott. – Bökd ki, azt jelenti, mond el mi bánt.

Megráztam a fejem. – Nem tudom. Ez azt jelentené, hogy elárulom a bizalmát.

– Rendben, akkor kitalálom. – Kezét az ölébe tette, és kihúzta magát. – Ez veled és a bátyámmal kapcsolatos. Éreztek egymás iránt valamit. Makacs és nem ismerte be, tehát el kellett jönnöd.

A szemem elkerekedett. –  Ez egy kicsit ijesztő, még nekem is.

Kurtán elmosolyodott. – Jó vagyok. – Aztán ismét elkomolyodott. – De ez így nem jó. Mondd el, hogy mit érzel.

Nehéz döntés. Ha őszinte akarok lenni vele, akkor el kell árulnom Dereket, és ez nem az én tisztem.

– Ha attól tartasz, hogy elmond, hogy Derek meleg, vagy legalább annyira meleg, mint te, akkor elfelejtheted. Kibaszott nyilvánvalóvá tette egyedül is.

– Igen?

Forgatta a szemét. – Igen! Tudod, egyébként gyanítottam, és akkor este a házában a vacsora alatt, csak ott volt … a hangulat a szobában. Láttam köztetek. Aztán szakított Carolynnal. Aztán egész idő alatt ide járt, és biztos, mint a fene, hogy nem a húgát akarta látni. – Nevetve rázta a fejét. – Az arca felderült, ahogy meglátott téged, ez nyilvánvaló. Az aurája teljesen megváltozott. Aztán ott volt a romantikus hétvége a Laguna Beachen. Nem tudom biztosra, hogy mi volt a terve ezzel a „teljesen heteró vagyok, nincs semmi látnivaló itt” dologgal, de megerősítette, noha nem sok kétségem maradt.

Minden, amit tehettem, csak annyi volt, hogy bámultam Ellenre.

– Maxim, azt gondolom ez gyönyörű. – Mosolygott a kezét a karomra tette. – Tényleg.

Az italok megérkeztek, és én egy hatalmasat kortyoltam a sörömből.

– Ő nem.

– Mi történt? Szabad megkérdeznem?

Égetően szükségem volt megértő fülekre, de óvatos is szerettem volna lenni. – A hétvége után, készen álltam, hogy nyitottabb legyek. Ő nem.

– Adj neki időt, olyan makacs. Mindig is az volt. És ez egy hatalmas dolog a számára. Meséltem, hogy hogyan nőttünk fel, ő küzdött ezekkel a démonokkal.

Bólintottam. – Értem én. De, nem hiszem, hogy megakarja nyerni a harcot. Abban reménykedik, hogy ez elmúlik.

Felsóhajtott és belekortyolt a borába. – Nem fog elmúlni.

Az üveget a számhoz emeltem válasz helyett.

– Akkor most mi legyen? Beszéltetek, mióta beköltöztél a lakásodba? Mi van azzal az estével, mikor idejött, azzal, hogy látni akar?

– Az nap költöztem el. Nem akarta, hogy elmenjek.

– De azt sem akarta, hogy maradj?

–     De akarta, viszont csak titokban. Nem tudtam ezt megtenni magammal. – A többit, amit mondott, megtartottam magamnak. Néhány dolog túl személyes és fájdalmas, hogy megoszd másokkal.

– Nem, nem is kell. Istenem, megőrjít néha. A szüleink miatt aggódott? 

Bólintottam. – Többek között.

– Remélem, miattam nem aggódott. – Megérintette a mellkasát. – Azt hiszem, ez kibaszottúl tökéletes.  A bátyánk David is ezt mondaná. Mi soha nem vettük figyelembe ezt az egész baromságot.

– Azt gondolom, hogy Derek meg igen – mondtam halkan.

Bólintott és ivott a borából. – Bizonyos értelemben igen. De egy részem azt gondolja, hogy ezzel örömet szerezz a felnőtteknek az életében. Azért ment bele, mert ezt várták el tőle.

– Talán.

– Úgy értem sok rossz dolog van ebben a világban. Szörnyű és kegyetlen emberek. Visszaélés és igazságtalanság. Az Isten szerelmére, ez a szerelem. Derek egy részének, muszáj belátnia ezt.

–  Bárcsak belátná.

– Apám mindig is keményen bánt vele, még mai napig is, de egy részem azt gondolja, hogy apa hálás lehetne, hogy elég erős férfit nevelt belőle, aki ki tud állni önmagáért, és azért, amit akar.

Vállat vontam. Soha nem találkoztam az apjával, és talán nem is fogok, szóval honnan tudhatnám?

A kezét ismét a karomra tette.  – Sajnálom, Maxim. Bárcsak tudnám, hogyan tehetném jobbá.

– Semmi baj. Egyikünk sem tehet semmit. Ez Derek választása.

– Talán, most jól dönt – mondta reménykedve.

– Nem tudom. Azt hiszem, a hite túl mélyen gyökerezik. És kérlek, ne mondj neki semmit. – Hirtelen eszembe jutott, amit mondott Derek róla, hogy egyáltalán nem tud titkot tartani.

–  Nem fogok – biztosított róla. – Még ha ő is jön hozzám, nem fogom elmondani, hogy beszélgettünk. Biztonságban vagy.

– Köszönöm. És köszönöm, hogy meghallgattál.

– Köszönöm, hogy bízol bennem. –  Vállamra hajtotta a fejét. – Imádkozni fogok érted. Az Istenhez, az Istennőhöz, az univerzumhoz és mindenki máshoz, aki meghallgathat.

Kicsit nevettem, de mélyen a szívemben reménytelenek éreztem. Hosszú ideig szó nélkül ültünk, és én egyre biztosabb voltam, hogy képes volt tovább lépni.

– Találkoztál vele? – kérdeztem, megpróbálva, hogy ne hangozzon túl érzelmesnek.

– Nem, nem találkoztam – felemelte a fejét és rám nézett. – Azt hiszem meghúzta magát otthon egyedül és nyomorúságosan. Még csak nem is hívott.

Ettől csak még rosszabb lett.