22. Fejezet


22.Fejezet



MAXIM



Fordította: Aemitt


Nem volt jogom dühösnek lenni. Tudtam ezt. Tényleg tudtam, hogy Dereknek minden joga meg volt,     hogy ne velem legyen, és randizni menjen Carolynnal. Vagy bárki mással.
De nem kellet volna ide hoznia, ahol tudta, hogy láthatom őket. Ahol nézhetem, hogy minden figyelmét rá fordítja, amit tőle akartam. Ahol kénytelen vagyok szembesülni a ténnyel, hogy nem akar eléggé ahhoz, hogy levetkőzze a félelmeit. Nem voltam elég.
Ebben a városban lennie kell ezer éteremnek. Miért kellett pont azt az egyet kiválasztania, ahol dolgozom?
Azért csinálja, hogy csak kínozzon engem. Miért?
Az egész estét azzal töltöttem, hogy haragudtam rá, és elsősorban magamra. Ez nevetséges volt, ahogy a düh keringet bennem, amitől az este végére a fejem lüktetett. Nevetségesen sok energiát fektettem bele, hogy lányokkal flörtöljek, csak hogy bosszantsam. Reméltem, hogy látja.
Istenem, valóban azt gondoltam, hogy engem fog választani? Csak azért, mert hagyta, hogy leszopjam a konyhában vagy, mert kiverte a farkam a sötétben, hogy már számítok neki? Csak pár napja ismerem! Húsz évet azzal töltött, hogy megjátszotta, hogy teljesen heteró, mert azt gondolta, hogy a fiúk iránt való érdeklődése helytelen. Azt gondoltam, hogy elsőre megváltoztathatom? Talán én voltam, aki felébresztette bezárt szexuális késztetéseit, de ez nem jelent többet felszíni érdeklődésnél. Végül is – egy kaland voltam a számára.
Nem akartam én lenni az, akivel jótékonykodhat. Amint lehetséges el akartam költözni. Megvolt a megtakarításom, és volt munkám, ahol több pénzt kerestem, mint eddig bármikor. Lehet nem lesz Range Roverem vagy Rolexem, de kijártam az élet iskoláját és volt túlélési képességem, és olyan emberek leszármazottja voltam, akik mindent megtettek a
Túlélésért. Nincs szükségem senkire, hogy tálcán nyújtsa a luxust – ezt meg tudom keresni magamnak, és meg is fogom. Az első dolgom holnap, másik lakást keresni.
Hallgattam, és komor voltam egész úton Derek háza felé és Ellen tudomásul vette.
– Hé, figyi – nézett rám. – Jó volt ma este?
– Igen.
– Nem úgy tűnik. Tudom, az oroszok természetüknél fogva keveset beszélnek, de ma este még az oroszokhoz képest is zárkózottabb voltál. És az aurád is kicsit sötét.
– Igen?
– Igen, sötét. Nagyon sötét. Már akkor így gondolta, mikor felvettelek, de most valóban érzékelem.
– Bocsánat. – Megpróbáltam a világosabb színekre gondolni, és így talán nem zavarja akkor annyira az aurám.
– Ne kérj bocsánatot. Mindenkinek joga van a sötét aurához, hébe - hóba. De történt valami ma este a munkában?
– Nem.
Egy perc múlva, vagy is hallgatás után Ellen megszólalt – Tudtad, hogy Derek ide fogja hozni Carolynt ma este?
– Nem – azon tűnődtem, vajon mit csinálhatnak most. Megcsókolta? Megérintette? Lefeküdt vele? A féltékenység belém szúrt, nemkívánatos és ismeretlen. Nem a te dolgod, hogy mit csinálnak.
– Carolyn annyira aranyos, de … - A hangja elcsuklott, de füleimet hegyeztem. – Nem tudom, hogy ők megfelelők-e egymás számára. Valami hiányzik. Úgy tűnik, mind a ketten nagyon próbálkoznak.
– Ühüm.
Ellen kacagott. – Most már csak hangokat adsz ki, semmi szavak, mi? - megpaskolta a lábam. – Szegénykém. Egyedül hagylak. 
Először örültem, de talán hagynom kellett volna tovább beszélni, mert a beállt csendben az agyam felidézte Derek hangját, és mély morgását. Erőteljes zihálását, elkínzott nyögéseit. Vajon most ezt adja neki? Vajon mondja neki is, hogy többet akar? Vajon ugyan úgy akarta az ő orgazmusát, mint az enyémet? Talán. Talán ez volt nála a bevett szokás. Talán még forgatókönyve is volt hozzá.
Ellennek egy tömör köszönöm-jó-éjt kívánás után a bejárati ajtón bementem és bezártam mögöttem. A lámpák lekapcsolva, a házban totális csend honolt, így totál lefagytam, mikor a nappaliból valami olyasmit hallottam mintha a jég koppanna a pohárban.
Ez furcsa. Derek itthon volna? És egyedül ül a sötétben? Vagy Carolyn is vele van?
Az utolsó dolog, amit akartam, hogy megzavarjak valamit, de nem sok esélyt láttam arra, hogy nem Derek van ott, hanem valami behatoló, így csak álltam a szobába és a sötétbe bámultam. Azt sakkoztam ki, hogy egy magányos alak ül a kanapén, de a szemeim még alkalmazkodni próbáltak, mikor megszólalt.
– Gyere be.
Ő volt. – Nem, köszönöm.
– Gyere be.
Mindig az van, amit akar, igaz? Utáltam magam ezért, de beléptem a szobába. Felállt odasétált az ablak közelében lévő bárpulthoz és valamit öntött a poharába. A redőnyök között beáramló ezüstös fény megvilágította az alakját, és a vállai még szélesebbnek tűntek, mint amire emlékeztem. A farkam elárult, azzal, hogy keményedni kezdett.
– Italt?- kérdezte.
– Nem, köszönöm. - Játszottam a hideg oroszt, mert ez zavarta őt.
Szembe nézve velem, a poharat az ajkához emelte. – Milyen volt az estéd?
– Szuper – hazudtam. – A tiéd?
– Remek. – Nem fejtette ki alaposan, és nem akartam tovább kérdezni.
–  Azt hiszem, felmegyek és ágyba bújok. Késő van. –És még ezután is valamilyen okból kifolyólag ott álltam, mintha az ő jóváhagyására várnék.
De nem szólt.
Kicsit kidüllesztettem a mellkasom. – Holnap elmegyek. Keresek egy másik helyet, ahol lakhatok.
A szünet addig tartott, míg ivott. – Miért?
– Mert ez a legmegfelelőbb dolog, amit tehetek.
– A legjobb dolog, amit tehetsz – ismételte meg, és azon gondolkodtam, hogy talán részeg. Visszatette, bármi is volt, amiből öntött és letette a poharat. Azután odajött hozzám, és egymással szemben álltunk. – A legjobb dolog az lenne, ha felmennél a szobádba és bezárnád az ajtót. De úgy sem fogod azt tenni, igaz?
Ezt egy kihívás volt és én álltam elébe.
Elfordultam tőle, megpróbáltam elhagyni a szobát, de karon ragadott és visszarántott. És a szája a számon volt, forró, kemény és heves, az egyik kezével megragadta a tarkóm, a másikkal átölelte az alkarom.
Néhány másodpercnyi döbbent extázis után – még mindig akar – ellöktem magamtól. Erősen.
– Igen, harcolj velem – háborgott, az ingjét átrántotta a fején. - Küzdj. – Nekem esett ismét teljes erővel és heves dühvel, és égészen a nappali faláig lökdösött. – Azt akarom, hogy nemet mondj. Azt akarom, hogy ellökj. Azt akarom, hogy leállítsd ezt az egészet, mert én nem tudom. – Az alsó testét az enyémhez nyomta, a kemény dudort, a merevedését a csípőmhöz lökte. – Én kibaszottul nem tudom.
Soha nem éreztem még ezelőtt ekkora vívódást a büszkeség és a vágy között. Ugyan annyira akartam, mint amennyire el akartam utasítani. Mert ez Derek számára csak játék volt, baszakodott velem, mintha csak egy játék lennék.
De az istenit, annyira bejött – táplálta a düh, a szenvedély, és a whiskey, nem tudtam visszatartani. Harcot akar? Megadhatom. De megengedtem, hogy először megcsókoljon, beengedtem a nyelvét a számba, még meg is simogattam az enyémmel, de mikor a keze a farmeron keresztül az ágyékomhoz ért, ismét ellöktem.
– Most engem akarsz? Mi van Carolynnal? Válasz oldalt Derek.
– Láttam, ahogy este az emberekkel flörtöltél – ökleit az oldala mellett összeszorította. – Kibaszottul nem tetszett.
– Láttalak az este – ahogy engem akarsz – egy romantikus randevún egy nővel – ellépve tőle, és ő kissé hátra dőlt. – Szóval melyik? – Megragadtam a pólómat a tarkómnál, kibújtam belőle és félre dobtam. – Mit akarsz? Ezt vagy azt?
– Baszd meg - felém rohant, testünk egymásnak csapódott, markoltuk egymást, miközben nehezen kapkodtuk a levegőt. Egyik lábam, beakasztottam az övébe, így egy mozdulattal térdre kényszerítettem, de ő a hátamra lökött, teste elhatalmasodva terült el fölöttem. 
A testsúlyát magamon érezni kurva jó volt, és a farmerunkon keresztül farkaink közelebb kerültek, ahogy Derek mozgott a csípőjével az enyémen – élvezetes, gyötrelmes dörgölődés. A kezem mindenhol ott volt.
– Isten a tanúm, meg kell kapjalak– suttogta. Szájával lefelé haladt a nyakamon, a mellkasomon a feszes hasizmaimon át. Amikor elérte a farmerom korcát, feltérdelt és közrefogta a lábaim. Hitetlenkedve felkönyököltem és figyeltem, ahogy kigombolta, kinyitotta és lerántotta a combomon, és a farkam kiszabadul.
Azt gondoltam hezitálni fog. Azt gondoltam megkérdezi. Azt gondoltam csinálhat rengeteg dolgot, amely arra utalhat, hogy soha azelőtt nem szopott farkat és talán érez valami bizonytalanságot ezzel kapcsolatban.
Nem.
Az egyik kezét ökölbe szorította a farkam körül, a szája felé irányította és az ajkai közé vett. Felnyögtem, ahogy nyelvével körbe nyalta a csúcsát és szopni kezdte, a feje le-felmozgott a hosszomon. Ó, édes Istenem, ez valóban megtörténik? Hogyan lehetséges az, hogy a legjobb szopásban van részem, mióta az eszemet tudom? Hogyan tud olyan mélyen bevenni, szopni olyan keményen, és simogatni a nyelvével a megfelelő módon?
Mert Ő Derek. Ő mindenben tökéletes.
– Jézusom – suttogtam, becsukott szemmel, ahogy újra és újra egészen mélyen a torkára engedett. Ha csak megnézném, nagyon gyorsan vége lenne, és én ezt a forró, nedves és észbontó gyönyört örökké akartam. A hangok elegendőek voltak, hogy kicsináljanak – nem fogta vissza magát – és tudtam nem tartok ki.
Kinyitottam a szemem, ahogy felpillantott rám. Oh, bassza meg. – Elélvezek – nyögtem.
Még keményebben esett nekem, egy vad morgás szökött ki a torkán, mintha elrendelné nekem, hogy csináljam és megfenyegetne, ha nem tenném meg. Semmi gond, ugyanis egy szempillantás múlva az orgazmus belém hasított, és én morogtam, káromkodva kapkodtam a levegőt, miközben a farkam lüktetett a szájában, és ezt tágra nyílt szemekkel hitetlenkedve néztem végig.
Amikor minden cseppet lenyelt, elengedett, visszakúszott a testemen magának követelve a számat. Whiskey és szex íze volt és nem kaphattam belőle eleget. – Megakarlak dugni – mondta , a szavai perzselték az ajkaimat.  
 A testem, melyet már teljesen kizsigerelt, lángra lobbant még egyszer. – Szükségünk…-
– Az emeletre. – A hangja tele sürgetéssel. – A hálószobámba.
Két másodperc múlva, már száguldottunk fel a lépcsőn, és belökött a koromsötét hálószobájába. Kétségbeesetten rángattuk le a cipőket, a zoknikat, húztuk le a nadrágot és az alsót, és csókolózva estünk az ágyba. A hátamon végeztem, a lábaim közé ereszkedett, sima, kemény farkát az enyémhez dörzsölte, ami egyre csak nőt.
– Kibaszottul imádom a tested – a szavaira forróság vágtatott át rajtam.
– Én is ugyanezt érzem – mondtam, simogattam a széles, izmos vállát és hátát.
– Többet – mondta parancsoló hangon. – Többet akarok.
- Vedd el.
Feltérdelt és hallottam a fiók nyitódását és csukódását. Kattanások sorozata. Összedörgölte tenyerét. A félhomályban láthattam, hogy készülődik, hogy megdugjon, a szívem vadul vert a mellkasomban. Láttam, ahogy kényezteti magát, remegés futott keresztül rajtam, amikor megéreztem forró, gyengéd ujjait besiklani a lábaim közzé. Ügyesen, szégyentelenül fedezett fel, az érintése olyan szakértelemről tanúskodott, hogy nem akartam elhinni, hogy soha nem csinált még ilyet. Imádtam a kezeit.
Behajlítottam a térdem és szélesebbre tártam, sokkal intimebb érintésre ösztönözve.  Lassan egy ujját belém tolta, és a hasizmaim megfeszültek az édes feszítő forróságtól.
– Igen – suttogtam. Az első ujját követte a második is, ingerelt, simogatott és tágított. Akár szerencsés véletlen, akár szándékos, de megérintettem a prosztatámat és az alsó testem dorombolni kezdett. Bassza meg, ez jól esett. Ismét kemény voltam, a farkamat a kezembe fogtam, a csípőmet ringattam, a kézét dugtam és azzal együtt a farkamat vertem.
 Felnyögött.
– Jézusom. Ez annyira kibaszottul forró. Ne hagyd abba.
 Tovább folytattam, óvatosan, nem pedig nagy hévvel, hogy ne élvezzek el most. De az ujjai túl mélyen voltak bennem, a tekintete perzselt, és megvan az a pont, ameddig küzdeni tudsz a tested ellen, mielőtt azt mondja, hogy baszódj meg, ha akarod, ha nem ez most meg fog történni. És én azt akartam, hogy megtörténjen vele. – Derek – erőt vettem magamon, hogy megszólaljak – most.
Soha nem akartam senkinek rosszat, és soha nem törődtem túlságosan azzal, hogy a másiknak tökéletes legyen. Ez nem azt jelenti, hogy önző szerető voltam, de a múltban többnyire csak testiség volt a szex. Gerjedelem, dugás és elélvezés. De Derekkel egész más volt – annyit tudtam, hogy az ő vágya számomra egy másik szinten volt. Tudtam, hogy elég erős kellett, hogy legyen ahhoz, hogy leküzdje a lénye mélyén lakozó félelmeket. Tisztában voltam azzal is, hogy nem csak egy másik pasi helyett választott engem, hanem önmaga helyett is.
Szeretném, hogy megérje.




8 megjegyzés: